Wenckheim-kastélyok

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély és ősparkja
(A kastélyról és parkjáról bővebben)

A kép a Sándor Pál rendezte Szeressétek Odor Emíliát! című film forgatásán készült.
A filmről bővebben itt olvashat.

Az Alföld "tengersík vidékén" - ahogy Petőfi jellemezte az egyhangúnak látszó tájat -, van néhány csodás sziget, amelyek természeti és műemléki értékeikkel, szépségeikkel megragadják a látogatót. Aki Békés megyét felfedezni indul, a meglepetések sorában a szabadkígyósi kastélyra és az azt körülölelő hatalmas parkra figyel fel legjobban. A szabadkígyósi zöld sziget olyan nyugodt harmóniát és barátságosan fenséges hangulatot áraszt, aminek a jótékony hatalma alól senki sem akarja kivonni magát.
Békéscsabától alig 10, Gyulától mindössze 17 km-re található ez a szemet-lelket gyönyörködtető együttes, méltán számon tartott látnivalóival.

A szabadon látogatható kastélypark 1954 óta természetvédelmi terület, és a Szarvasról irányított Körös-Maros Nemzeti Park egyik legismertebb része. E terület históriája és a mai viszonyok kialakulása szorosan egybekapcsolódott a kígyósi puszta, majd a gróf Wenckheim család és a kastély történetével.

A ma két községet jelentő terület valószínűleg az egykor vízjárta, mocsaras részein élt kígyók, gyíkok után kapta a nevét, de az is lehet, hogy a kígyószerűen kanyargó hajdani időszakos vízfolyásokra utal a "Kígyós" név. A régészeti emlékek szerint a rézkortól fogva éltek itt emberek. Tudunk a szarmatákról, majd a X. századtól a magyar honfoglalók nyomairól. A középkori Kígyós nevet 1456-ból, 1561-ből és 1564-ből származó oklevelek említik először. A XV. században az Ajtósi családé, majd számos kisebb birtokosé volt. A falu a mai Szabadkígyós keleti és délkeleti oldalán feküdt, részben a beépített területén. A Rotyma nevű határrészre került az 1815-ben betelepített Újkígyós nagyközség. A falu a XV-XVI. század folyamán került át a hegyek közé hosszan benyúló Zaránd megyéből a gyulai vár által védett Békés megyébe. Az 1566-ban bekövetkezett török hódoltság előtt 51 család lakta, de még 1579-ben is 26 adófizető családot jegyeztek fel.

Valószínű, hogy a XVII. század végén, a török kiűzésével kapcsolatos hadműveletek során pusztult el végleg a középkori falu (a táj kulcsa, Gyula vára 1695 elején szabadult fel). A közel egy évszázadon át elsősorban legelőnek használt Kígyósi pusztán a XVIII. század végétől virágzott fel újra végleg az élet - a Wenckheim család érdeméből.

A törökök kivonulása után lakatlanul álló Békés, Csongrád és Arad megyei területeket 1719-ben III. Károly a Linzhez közeli Schenkenfeldenből származó Harruckern János György (1664-1742) katonai élelmezési biztosnak adományozta. Az 1729-ben bárói címet szerző Harruckern és fia nagy szerepet játszott a kapott terület benépesítésében. A férfiágon kihalt családba nősültek be a polgári származású, utóbb bárói, ill. grófi címet nyert katonatisztek: a két Wenckheim.

A hatalmas Harruckern-birtokot 1798-ban osztották fel egymás között az örökösök, az ún. békési és gyulai részre, "rátára". A Kígyósi puszta az utóbbinak lett a része, és gróf Wenckheim József (1733-1803) kezére jutott. Idősebb fia, gróf Wenckheim József Antal (1780-1852) fordította új irányba a puszta sorsát. Egyfelől annak keleti felén, későbbi nevén Ókígyóson nagy majorságot létesített (ebből lett 1950-től Szabadkígyós község), másfelől a puszta nyugati részét benépesítve, 1815-ben 100 dohánykertész családdal megalapította Újkígyóst. 1837-ben újabb 100 családdal gyarapította a falut. A szerződéssel betelepített lakosok 1884-ben váltották meg magukat.

Wenckheim József Antal a kígyósi pusztán kastélyt építtetett (ez romos állapotban ma is megvan), beleköltözött, és innen irányította az uradalom gazdálkodását. Az uradalom a kígyósi pusztán kívül Békést, az Arad megyei Székudvart és Szentmártont foglalta magában. Wenckheim József Antal nevéhez fűződik 1816-ban az újkígyósi római katolikus templom építése, 1844-ben pedig a Czigler Antal tervei szerint emelt mai szabadkígyósi kápolna létesítése.

Wenckheim József Antal grófnak csak a harmadik házasságából született gyermeke, gróf Wenckheim Krisztina (1849-1924) személyében. Wenckheim József Antal elképzeléseit Czigler Antal, gyulai származású építész valósította meg. A gróf 1852-ben elhunyt. Vagyonát a harmadik házasságából született gyermeke, az így korán árván maradt Wenckheim Krisztina örökölte. A birtok úrnője mindössze nyolcesztendős volt, amikor 1857-ben meglátogatta a császári házaspár: Ferencz József és Sissi. Tiszteletükre a család impozáns diadalívet emeltetett, melyen ez volt olvasható:

A fotón az eredeti diadalkapu látható!

A nyugati oldalon

A keleti oldalon

"Ferenc József császár nejével
hű népe éljene közt itt haladot el
május hó 25-ik 1857-ik évben."

"Éljen a haza!"

Vitéz nagybányai Horthy Miklós bevonulása Ókígyósra:

A diadalkapu íve alatt míves vasrácson a család bronzból kiformált katonai címere volt látható, amely gyulai kovácsmesterek munkája volt. Ezt a diadalkaput sajnos az ötvenes években ledöntötték, de a múlt mai tisztelői újjáépítették.

Sissi

A korán árván maradt Krisztina 1872-ben ment feleségül unokatestvéréhez, gróf Wenckheim Frigyeshez (1842-1912). A kígyósi kastély köré fonódó élet és gazdálkodás korszerű kiteljesítése ennek a házaspárnak az érdeme. Krisztina mint Békés megye nagy jótevője vált ismertté. Gyulán árvaházat alapított, elősegítette a megyei kórház fejlesztését, számos vonatkozásban segítette a római katolikus egyházi és oktatási intézmények kiépítését. Férje az akkor már 100 000 kat. holdnál is nagyobb kiterjedésű uradalom gazdálkodását emelte igen magas fokra, amellett a közéletben is jelentős szerepet játszott.

Házasságukból hét gyermek született (3 fiú, 4 leány). A gyermekek neveltetése érdekében a család sokat tartózkodott Budapesten. 1889 őszén készült el (közel 1 millió forint költséggel) a Baross és Reviczky utca sarkán álló, s főhomlokzatával a Kálvin térre néző szép palotájuk, melyet később eladtak (ma a fővárosi Szabó Ervin könyvtár épülete).

Wenckheim Frigyes 1912. június 25-én halt meg Kígyóson. A kriptában temették el Krisztinával együtt, aki 1924. szeptember 19-én hunyt el. A kastélyban Wenckheim József maradt a leszármazottak közül, kinek két fia volt, Dénes Siegfrid és Krisztián. Siegfridet repülőszerencsétlenség érte, Krisztián nyugatra távozott családjával, s ott is halt meg.

Wenckheim Krisztina és férje időszakának nagy és maradandó eredménye a ma is megcsodált szabadkígyósi kastély építtetése. A hatalmas épület 1875 és 1879 között épült, Ybl Miklós tervei alapján.

A park kialakítását az építkezéssel egy időben kezdték. Az eredeti park területe 44 kat. hold volt, azaz 253204,16 m², azaz 25,3204 hektár !!

1 négyszögöl = 3,59665 m²

1 kataszteri hold = 1600 négyszögöl = 5754,64 m² =0,575464 hektár (ha)

1 hektár (ha) = 10 000 m²

A park jelentős részét erdő borította. A jelenleg is látható tölgyek és platánok részben már az építkezés idejében is kifejlett, szép példányok lehettek.

Az Arad megyei birtokon Borossebesen egy vadasparkjuk volt, ebből a parkból szállították a kígyósi parkba a növényállomány egy részét. Menyházán fürdőt és kastélyt építtettek, a kastély 85m hosszú, egy emeletes, ívezetes nyílt csarnokra támaszkodó erkélyes homlokzata helybeli csiszolt vörös márványból készült.

A szabadkígyósi kastély annak idején nagy tetszést aratott. A korabeli újságok és monográfiák elismeréssel és csodálattal írtak róla.

Sétáljunk be a parkba az aszfaltburkolatú, régen kavicsos úton a kastélyig; s itt megállva először ismerkedjünk meg az épülettel.

A kastély eklektikus, neoreneszánsz stílusú. Erősen tagolt homlokzatú, kéttornyú, kéttömegű épület. A főépületet nyitott folyosó kapcsolja a melléképülethez. A főépület keleti szárnyán találjuk a kápolnát. Mellette üvegház állott, melynek ma már csak az alapjait láthatjuk. A földszint termeiben márvány kandallók díszlenek, amelyekben tűz sohasem égett. Wenckheim Frigyes gróf erdélyi (Menyháza) bányájából került ide a márvány. A kastély központi tere kétszintes, az emeleten bábos fakorláttal szegélyezett folyosó vezeti a látogatót. A torony kb. 40 m magas, kilátó terasszal körbefogva.

A kastély nagy földszinti helyiségei: a mennyezetig faborítású ebédlő és könyvtár, a kis- és a nagyszalon, a kerek torony alsó szintjén pedig a dohányzó. Az emeleten lakosztályok, vendégszobák sorakoznak. A melléképületben volt a konyha, az emeleten a vasaló- és cselédszobák.

Hintóval a jelenlegi bejárati úton hajtottak be egész a folyosó alá. Itt kiszállva, a lépcsőházba értek, míg a kocsi egyenesen továbbhajtva beállhatott az istállóba. Az istálló és a kocsiszín - két egymással szemben álló épület - ma is látható, csak közé egy modern zárt folyosó épült.

Az épület körül egykoron gázlámpák világítottak. Egy régi öntöttvas kandeláber még ma is a kastély északi oldalán áll. A világítógázt az ún. "gázházban" fejlesztették a konyha épülete mögött (ma garázsként "üzemel").

Az egész kastély alápincézett. A téglából boltozatosan készült pincébe "lóré" vasúton szállították ide a kertészetből a tárolásra szánt élelmiszert. Az építkezés során az alapokból kikerülő földmennyiségből óriási teraszt építettek a kastély főhomlokzata elé, mely szép vonalvezetésű támfallal néz a franciakertre.

A kastély - melyben 1945 óta működik iskola, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Intézet - elhasználódott. 1958-ban és 2002-ben ugyan történt egy nagyobb felújítás, de az 1879-ben épült kastély teljes egészében felújításra szorul.

A franciakert, vagy "pleasure ground"

Az épületet nyírott bukszussövény és nyírott tiszafák szegélyezik. Az egykori játékos bukszusgirlandok felújítása folyamatban van, lassan visszanyerik eredeti formájukat, szépségüket. Az örökzöld növényformák csodálattal töltik el a kert látogatóit. Tavasszal és nyáron zöld színükkel, télen a fehér hótakaró szegélyeivel díszlenek. Méltán idézik a barokk kor hangulatát.

Ha lesétálunk a lépcsőn, mind jobb, mind bal kéz felől óriási, földi ágas vadgesztenyét találunk. Virágzás idején, szinte földig borítják a gyertyához hasonló sárgásfehér virágzatok, ezért bokrétafának is nevezik.

Gyönyörű, hússzínű változatát találjuk ugyanennek a fának a terasz nyugati - az istálló felé néző - végén. Gesztenyevirágzás idején még két különleges, nemesített vadgesztenyét találunk erős piros virágzattal (egyet a bevezető út mentén, a másikat a kastély nyugati homlokzata előtt).

Ez után a kis kitérő után térjünk vissza az ún. "franciakerthez". Az épület tengelyében a széles díszlépcső előtt nagy, ellipszis alakú, szimmetrikus, nyírott bukszusból gazdagon díszített terület látható. Ez a tájképi kerteknek ebben az időben tipikus kísérője. Közepén barokkos vonalvezetésű szökőkútmedencét találunk, alakja lóhere formájú.

A nyírott bukszus pleasure ground a századforduló hazai kerttörténeti alkotásainak egyik legnagyobb épségben megmaradt emléke. Karbantartása, szakszerű felújítása fontos feladat.

A Wenckheim család birtokainak egy része a szomszédos Arad megyében terült el. Az egyik Arad megyei birtokról, Borossebesről hozták a nagy földlabdás tölgyeket. A fákat ősszel, földlabdával együtt emelték ki, gyökerüket szalmafonattal védték a kiszáradás ellen. A "csizmaszár" törzsvastagságú fákat a tél folyamán alacsony építésű szekereken szállították a parkba, ahol azonnal elültették. Így a helyszínen található idős növényállománnyal együtt a kastély építésének befejezésekor már a park jelentős része is készen állott.

A kastélypark két részre osztható.

Az épületek környezete, az utak, terek gondosan kialakított együttese, a tulajdonképpeni "parkosított" terület, valamint a bokros, csalitos, vadregényesebb rész, mely egyben átmenetet képez a szabad természetbe.

A kastélypark egy főtengelyre épült. Ez a tengely kissé megtörik, két oldala nem szimmetrikus, amit valószínűleg az építés idejében már meglévő idős faállomány indokolt. A főtengely kifutott a szabad pusztákra, a kitekintést semmi sem akadályozta.

A XIX. században létesült parkok gyűjteményes jellege ezen a részen kevésbé érvényesül. Bár ide is hozattak egzotikus, a természetes tájtól idegen fa- és cserjeféléket, mégis zömmel az őshonos fajokból találjuk a legszebb példányokat (pl. kocsányos tölgyeket).

Az egykori angolpark legromantikusabb részlete a tó és környéke, melyből ma már csak következtetni tudunk az egykori állapotra. A tó mesterséges kotrással készült. Jelenlegi vízfelülete mintegy 0,3 ha.. Két híd ível át rajta: az egyik egy kis szigetre, a másik egy félszigetre vezet, mely kecses, légies vonalvezetésével fokozott figyelmet érdemel. A kis szigeten található szobortalapzat egykor egy Cupido alakját tartotta.

A tó partját 1 m szélességben téglaburkolat szegélyezi. Fölötte egykoron terméskövek közé vízparti növényeket ültettek. A tó vízén tavirózsa virított, benne halakat neveltek. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy - elbeszélések szerint - itt fogtak az egyik korabeli fotón látható 13 kg-os harcsát.

A vízen kacsák, hattyúk úszkáltak, romantikus, nádfedeles etetőjük a parton állott. A tavat egy csőrendszeren keresztül a parkban fakadó források táplálták, vízét zsilipen át a major felé lehet még ma is elvezetni.

A források időközben elapadtak. Jelenleg fúrt kutak vízét nyomják a csőrendszeren keresztül a tóba. Amikor a tó medrét tisztították, halállományát egy másik kis tóba telepítették, mely a jelenlegi kézilabdapálya nyugati oldalán egy nagy tölgyfa tövénél, vaditatóként szolgált.

A tóparton körbesétálva érdekes dolgokat figyelhetünk meg. A kis szigetről távolabb tekintve volt az ún. "babaház", ami a Wenckheim család gyermekeinek készült. A parasztházat utánzó, tornácos, búbos kemencés házikó valaha hangos lehetett a gyermekzsivajtól.

Ugyancsak a tópartról jól látható a borostyánnal benőtt úszómedence maradványa. A 2,00 méter mély medencét egykor a volt gázház mellett egy - szomorúfűz tövénél fakadó - meleg vízű forrásból töltötték fel.

A medence mellett kabinok, a távolabbi kis tisztáson tornaszerek - gyűrű, nyújtó, hinta - álltak. Sportolásra számtalan lehetőség kínálkozott: az istálló mellett kör alakú homokpályán lehetett lovagolni tanulni, a haladók pedig akadályokkal teletűzdelt lovaspályán tehették próbára ügyességüket. Ünnepi eseménynek számíthatnak a kastély előtti nagy tisztáson rendezett lovaspólójátékok.

A jelenleg kerítéssel övezett kút helyén teniszpálya, a fiúkollégium környékén pedig hangár épült a sportrepülőgép számára. Innen délnyugati irányba indult a kifutópálya, lucernával bevetve, erdősávval szegélyezve.

A technika fejlődésével a család szokásai is módosultak. A ló, mint kizárólagos közlekedési eszköz lassan átadta helyét az automobilnak, a kerékpárnak. Az autó számára nem volt megfelelő a bogárhátúra kiképzett földút, ezért külön út készült salakborítással. A kocsiszínben jól megfértek egymás mellett a hintók és a gépkocsi. A lovaspólójátékok is átváltoztak lassan biciklipólóra, melyet a kápolna előtti nagy tisztáson játszottak.

A park növényvilága

Meg kellene őrizni a parkot az elöregedéstől: időben ki kellene szabadítani az idős, még megmenthető fákat, illetve újabbakat elültetni, amelyek 50-100 év múlva pótolni fogják a mai matuzsálemeket!

A kastélyparkot az itt található őshonos erdőspusztai növénytársulásra alapozták. A máig megmaradt kocsányos tölgy matuzsálemek, a szürke nyár, mezei juhar, platán idős egyedei a legszebb díszei a parknak. Az ültetett fafajok között - a már említett vadgesztenyéken kívül - szép idős példányokat találunk mocsáriciprusokból a tavon átívelő híd mindkét oldalán (a hídat őrző ciprusok érdekes képződményei, a légzőgyökerek is láthatók), jegenyetölgyből - a nagy tisztás szegélyén; mocsári tölgyből - a volt teniszpálya mellett; törökmogyoróból - a gázház mellett, vérbükkből - a franciakert mellett. Az öreg platánhoz közel, de ugyanitt pompázik egy hatalmas páfrányfenyő is. Jeanne kisasszony útján haladva - aki több mint 60 esztendeig volt a Wenckheim család gyermekeinek nevelőnője - óriás méretű lucokban, simafenyőkben gyönyörködhetünk; különlegességnek számítanak a francia Rivieráról hozatott, szabdalt levelű hársak a tóhoz vezető út mentén, valamint a teljesen szabályos koronájú gyertyán a bevezető út keleti oldalán.

Sajnos ezek az idős példányok lassan-lassan elpusztulnak. Egy-egy erősebb szélvihar kidönti, megcsonkítja őket. A kápolna mellett álló öreg tölgy megcsonkított ágai is az elhalás jeleit mutatják. A tövénél kettérepedt idős törökmogyorót sem lehet már megóvni a pusztulástól. Erősen a fa törzsébe mélyed az a vaspánt, amellyel még a gróf próbálta megmenteni a kápolnával szemben álló óriási tölgyet - sikerrel.

A parkban az utakat valamikor mindenütt cserjeszegély kísérte, és egyben megakadályozta a betekintést a zárt állományba.

A kísérő cserjeszegély fajtaösszetételét úgy határozták meg, hogy egy-egy utat egy-egy kiválasztott szín jellemezzen. Így jöhettek létre fehér, rózsaszín, sárga, és piros utak - természetesen csak a virágzás idejében.

Nagy tömegben használták az orgonát, a jezsáment és a galagonyát. Talajtakaróként óriási területeket borított a mahónia.

A kastély körül a cserjéket sövény vagy kúp formájúra nyírták, illetve szabályos, oszlopos növekedésűeket telepítettek. Ugyanitt helyezték el a nagy díszítőértékkel rendelkező, vagy ritkaságszámba menő növényeket is.

Fehér, rózsaszín, lila virágú magnólia, telt virágú gyöngyvirágcserje, piros virágú öreg galagonya, nagy foltban labdarózsa, cserjenövésű vadgesztenye, floridai fűszercserje - pompázik és illatozik kora tavasztól.

Virágos évelők legnagyobb számban a kastély körül pompáztak. A teraszon és előtte hatalmas rózsaágyakat szegélyeztek az egynyári kiültetések. A lépcsőket és a terasz korlátját kővázába ültetett egynyáriak díszítették. A télen üvegházban nevelt pálmákat nyáron kitették a szabadba, még hangulatosabbá téve a teraszt és a kastélyhoz vezető főutat. A fő- és melléképület között vezető út két oldalán alacsonyra nyírt, kettős bukszussövény közé magas növésű egynyáriakat ültettek.

A kert tisztásain még foltokban megtalálható a japán keserűfű, a tűzliliom, beljebb az erdő fái alatt nagy területeken a gyöngyvirág, a pirosló és fekete hunyor, illetve a leánykökörcsin.

A gondosan nyírt sövények, a pázsit, a gereblyézett utak - óriási élőmunka-ráfordítással - mindig a legnagyobb rendet mutatták. 3-4 szakképzett kertész mellett 30 kertészfiú és kertészlány dolgozott, akik a park gondozásán kívül az üvegházakban és a kertészetben adódó feladatokat is ellátták.

A tó vizét leeresztő zsilip mellett kicsi, mesterséges dombon szaletli állott, körülötte pedig sziklakert. A ma már mindent elborító borostyán helyett az árnyas utakat páfrány, a napos tisztásokat pünkösdi rózsa szegélyezte.

A park állatvilága

A kastélypark állatvilága rendkívül gazdag volt. A vadon élő rengeteg madár mellett vadkacsát, hattyút, pávát tartottak, a tóba csukát, harcsát, pontyot telepítettek, a medencékben aranyhalak úszkáltak, a park távolabbi erdős, csalitos része pedig apróvadban bővelkedett. A csikókat is gyakran szabadon engedték a nagy tisztáson. Terv készült egy vadvédelmi kerítés felállításával szarvas és vaddisznó tartására, ez azonban már nem valósult meg.

A kastély és a park jelenlegi használata és funkciója

Az épületben a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Intézet működik. A kastély földszintjén irodákat, tanári szobákat, könyvtárat, tornatermet találunk. Az emeleten leánykollégiumot, a melléképületekben tantermeket, laboratóriumot helyeztek el. A kastélyban iskolatörténeti és a Wenckheim családot bemutató kiállítás látható.

A volt kocsiszint és az istállót átalakították (jelenleg konyha, illetve ebédlő), a gázház autóbuszgarázs. A hangár helyén fiúkollégium épült. A nagy tisztáson futballpálya, körülötte salakos futópálya található.

Az iskola nagy gondot fordít a park tisztántartására. A diákok társadalmi munkában szedik össze egy-egy forgalmasabb hétvége után a szétszórt szemetet. Kérjük ezért a látogatókat, őrizzék meg a park tisztaságát, óvják, kíméljék a növényzetet, ne zavarják a park gazdag madárvilágának életét.

A védett terület 1997. január 16. óta a Körös-Maros Nemzeti Park része. Az Igazgatóság látja el a park szakmai felügyeletét.

A környék nevezetességei
Szabadkígyós községtől délre található a Körös-Maros Nemzeti Park részét képező kígyósi puszta. A 4800 hektáros terület a szikes puszták ősi növény- és állatvilágának maradványait őrzi. A mozaikszerűen megmaradt ősgyepmaradványokon értékes, ritka fajok élnek. Az itt megfigyelt 178 madárfajból mintegy 90 itt fészkelő; ezek közül számos Európa-szerte ritka ragadozó madár talál itt háborítatlan táplálkozási adottságokat.

A kígyósi majorban - a parktól nem messze - látható a szintén Ybl Miklós tervei alapján készült magtár épülete, valamint a dombon álló, műemléki védettséget élvező klasszicista Szabadkígyósi Szent Anna Kápolna, alatta a Wenckheim család kriptájával.

A Szent Anna Kápolna

Források:

Komáromi Sándor - Szabó Ferenc Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 613.

http://people.inf.elte.hu/kovacsz/szabadkigyos_ism.htm

http://hajtany.znet.hu/hajtanyok/egyeb%20temak/aegv/aegv%20ak.htm