|
||||||||||||||||
| KEZDŐLAP |
KEZDŐLAP / A KASTÉLYOK / BOROSSEBES, DÉZNA, MENYHÁZA
Menyháza
2007. MÁRCIUSÁBAN LEBONTOTTÁK
A MENYHÁZAI WENCKHEIM FÜRDŐHÁZ JELENTŐS RÉSZÉT.
FOTÓK A LEBONTOTT WENCKHEIM FÜRDŐHÁZRÓL:Új információ: azt a hírt kaptam, hogy a Wenckheim Fürdőházat nem bontják le teljesen, hanem felújítják és az eredeti állapotát szeretnék visszaállítani, és a finanszírozása is megoldott.
(2008. január 28.)
Ezt és további sok hasznos információt köszönöm Egri Ferenc Úrnak, a Czárán Gyula Alapítvány elnökének.
Ha valaki rendelkezik fotókkal, kérem küldje el. Előre is köszönöm!
Borossebes - Sebis
 |
 |
|
Wenckheim-féle vashámor |
Pisztrángtelep Borossebesen |
|
 |
||
A borossebesi (Sebis) vasútállomás 1906-ban |
||
A XVII. századtól Borossebesnek több birtokosa is volt, pontosabban 1387-1893 között Wenckheim Frigyes gróf volt a 14. földesúri birtokosa. A gróf 1891-ben vásárolta meg az 50 ezer holdas boros-sebesi birtokot Waldstein Ernőtől. A községben megtalálható volt 2007 márciusáig Wenckheim Frigyes gróf 1893-ban épült fürdő és parkja. A fürdőt 1903-ban átépítették, és 2007-ben lebontották. képek...
Dézna - Dezna
 |
 |
|
A déznai vár
|
A déznai vár |
E hegység völgyeiben fekszenek Arad megye észak-keleti részének románoktól lakott apró községei, melyek között legtekintélyesebb a régen Deszninek nevezett Dézna, az egykori mezőváros, egy Boros-Sebestől észak-keletre fekvő kies völgyben. A község fölötti erdős hegy tetejét a déznai vár romjai koronázzák. Környéke igen gazdag vaskövekben, melyeknek bányászása és kiolvasztása még nemrégiben is a lakosság egyik fő foglalkozása volt. A település Aradtól 95 kilméterre fekszik.A település ősidők óta lakott volt, sok kelta és római régiség került innen napvilágra.
A Déznai Vár
A falu fölé emelkedő 389 méter magas hegy tetején található, a napjainkban romokban heverő Déznai vár, amely 1318-ban már állt. 1387-ben a Losonczyak kapták meg az uradalmat, amely 1550-ben Losonczy István, majd özvegye tulajdonába került. 1574-ben a várat elfoglalták a törökök, és csak 1596-ban sikerült a magyaroknak visszaszerezniük. 1658-ban Kornis Zsigmond emberei újra feladták. A déznai uradalomhoz ekkor 51 helység tartozott, a jól felszerelt várat pedig mindenütt virágos- és gyümölcsöskertek vették körül. Az erdélyi fejedelmek hiába kérték vissza Dézna várát, a törökök nem adták. Később, a hagyomány szerint, a borosjenői pasa részére a várban elzárt száz leány a puskaporos kamrát meggyújtva, a várat magukkal együtt a levegőbe röpítette. Az tény, hogy 1693-ban Borosjenővel együtt Dézna is magyar kézre került, de akkor a vár már romhalmaz volt. A várat később Rajnald, modenai herceg birtokolta, aki 1732-ben megszerezte magának a déznai vasgyárat és a vidéken űzött aranymosási jogot. Ezek később a kincstárra szálltak, majd 1802-ben a Török család tulajdonába kerültek, királyi adományként. Ők építették a déznai vashámort, amely akkoriban a környéken űzött vasbányászat központja volt. A család kastélya a faluban állt, parkjában pisztrángtenyésztés folyt. A vashámort a Török-család után előbb a Waldstein-, majd a Wenckheim-uradalom vette bérbe. A Wenckheim-féle vashámor a falu felsővégében, egy ipartörténetinek minősíthető vashídon átkelve, a Menyházai völgy jobb oldalán található. A Jumelt telepen látható egy XIX. századi vasolvasztó, amely eredetileg 11 méter magas volt. Gránitkőből építették és tűzálló téglával bélelték ki. Még ma is láthatóak rajta a tűzrakásra és az olvadt vas kifolyására kialakított lyukak. A Waldstein Ernő gróf által 1861-ben épített, majd Wenckheim Frigyes gróf által 1892-ben modernizált, egykor 11 méter (36 láb) magas olvasztó mára már igen romos állapotba került. Ipari múzeumi emlékké nyilvánítása, rendbehozása és megőrzése igen fontos lenne! A vasércet a Vaskohi-plató triászkori dolomitjaiban található vagy a reziduális agyagokban feldúsult vas- és mangánoxidok és -hidroxidok szolgáltatták.
Menyháza - Moneasa
Menyháza megközelíthető a gyulai határátkelőhelyen át. Kisjenőtől (CHISINEU-CRIS) a 79/A jelű úton: Borosjenő /INEU/, Körössebesig (SEBI). Onnan tovább helyi úton Déznán (DEZNA) Menyházára (MONEASA). A település Aradtól 110 kilóméterre fekszik, lakosainak 1,9 százaléka (1992) magyar anyanyelvű. 1997-től Békésszentandrás testvérvárosa. Menyháza (románul ma Moneasa) község és fürdő (egykoron mezőváros) Arad megye északkeleti oldalán, a Béli-hegység nyugati peremén, 290 méter magasságban elhelyezkedő település. Menyháza a déznai-völgy legészakibb községe, amely nemcsak a környékén folytatott vas- és vörösmárványbányászat miatt érdemel említést, hanem kitűnő hévizeiért is.
Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében, az alapító Wenckheim Frigyes gróf beruházásainak köszönhetően, gyógyfürdő rangot kapott, amikor is forrásait szakszerűen elemezték és befejezték az első gyógyintézet felépítését. Menyházát és Borossebest egy 1893-ban gr. Wenckheim Frigyes által építtetett vasútvonal kötötte össze.
A Nyugati-Kárpátok alsó nyúlványaiban, a Béli-hegység lábainál elterülő kis üdülőtelepet hévízforrásai miatt már a török korban felfedezték, de igaz fejlődésére csak 1881 után kerül sor, amikor báró Wenckheim Frigyes megvásárolja a birtokot, és pár év alatt kisnyomtávú vasútat építtetett Borossebesig. A XIX. század végén már a Török és Wenckheim családok is rendelkeztek menyházai birtokkal. A XIX. század végi stílusban épült villák még őrzik az Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát. A kis üdülőhelyen termálvizes strandot, sportpályákat és kempinget alakítottak ki. A fürdőhely a szűk völgy végén fekszik. Hőforrásai már a XV. század óta ismertek. Kezdetleges fürdője gróf Wenckheim Frigyes birtokába jutván, a tulajdonos bőkezűségéből ma az egyike a vidék legjobb berendezésű fürdőhelyeinek. Az üdülő 1886. május 13-án alakult meg, a bécsi császári belügyminisztérium 1891-ben léptette elő fürdőhellyé. Vízük mozgásszervi bántalmakat és női betegségeket gyógyít. A mély völgyben meghúzódó, alig 280 méterrel a tengerszín felett fekvő üdülőtelep fölött 700 és 1000 méter fölötti hegycsúcsok emelkednek.
A településről számos, jelzett turistaútvonal indul a közeli várromokhoz (Világos, Dézna) és barlangokhoz (Medvék barlangja, Denevér barlang) valamint a csodálatos környezetbe ágyazott pisztrángos tavakhoz.
Menyházát és Borossebest egy 1893-ban gr. Wenckheim Frigyes által építetett kb. 93km hosszú és 760mm nyomtávú vasútvonal kötötte össze, amelyet 1893. augusztus 12-én adtak át a vasúti forgalomnak -az arad-csanád megyei vasút vonalához csatlakozott.A vasút fő feladata a kő, a fa és a vasérc szállítása, valamint a menyházi fürdő könnyebb megközelíthetősége volt. (1893.)
Czárán Gyula (1847-1906)
A katolikus templom feletti temetőben van Czárán Gyula sírja feketemárvány kereszttel.
Czárán Gyula (1847-1906) nagy magyar természetjáró volt, aki egész vagyonát és életét a nyugat-erdélyi hegyvilág feltárásának szentelte. A turista körútak atyja, a Bihar-hegység önzetlen feltárója és első kiépítője az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja. Czárán Gyula a mai Zudor-villát (régen Paradeiser-villa) bérelte Menyházán.
A fürdőtelepen az üdülőépületeken kívül szálloda, zárt fürdőmedence és nyári szabad fürdő is megtalálható. Érdemes megnézni a márványbányát. A fürdőből autóút vezet a Nagy-Arad (Izoj, 1014 m)-csúcsra, közelében turistaház van.
Egy pillanatkép 1902-ből a 760mm nyomtávú vasútvonalról és Menyházáról a háttérben.
A képet Munkácsy Gyula úrtól kaptam. Köszönöm!A képeslapon a bal oldali villát Czárán Gyula bérelte. A neve Zubor-villa (régebben Paradeiser-villa).
A jelen
Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében, az alapító Wenckheim Frigyes gróf beruházásainak köszönhetően, gyógyfürdő rangot kapott, s hosszú virágzás után hanyatlása igazán csak az 1980-as években kezdődött. A rehabilitációs programot egy sikeres EU-s pályázat alapján indították el, melyet a megyei önkormányzat is támogatott, és amelynek eredményeként látványosan megújult a fürdőtelep!
A fürdőhelyen található, a valamikor fényűző, mára már romos állapotú Wenckheim Fürdőház a Czárán emlékmű melletti kockaköves úton lehet eljutni. (Az emlékműtől pár száz méterre található.)
Forrás: www.hik.hu , www.erdelyiturizmus.hu , www.welcometoromania.ro
Érdekesség:
A Vaskohi-plató
A Béli-hegység formakincseinek változatosságát teljessé teszik a peremterületeken elhelyezkedő, sajátos színt képviselő, döntően triász időszaki mészkőből felépülő kisebb-nagyobb karsztfelszínek, melyek látványos felszíni formációk mellett viszonylag nagyszámú barlangot és karsztforrást eredményezett. A hegység keleti részén elterülő, s ezt a vonulatot uraló Vaskohi takarót Wettersteini és Rosia-mészkő, továbbá Dachssteini zátonymészkő alkotja. A Várasfenesi és a Déva takarókra tömegesen telepedett a fehér színű Oberrhatkalk mészkő. A hegység területén négy nagyobb mészkőfennsík ismerhető fel (2. ábra). A karsztfelszínek közül a legjelentősebb az alsótriász dolomitokra telepedett sötét kalciteres Guttensteini, továbbá típusos Steinhalmi és vöröses színű ammonites mészkövekből felépülő, és 400-800 m magasságban fekvő Vaskohi-plató. Sawicki a vaskohi karsztot, a Biharihoz hasonlóan, két generációsnak tartotta, elhatárolt egy idős, szenilis fázisban levőt, mely feltehetőleg pannon eredetű, s egy juvenilis ko- rút, mely jelenleg is alakul. A karsztosodásra alkalmatlan szürke dolomit csak a Kismoma (Momuţa)-vonulat keleti lejtői mentén bukkan felszínre. Az északról a Menyháza-Birhegy, délről, pedig a Kalugyer (Călugăr)-Moma tektonikus vonalak mentén elhatárolható 65 km2 területű fennsík kétségtelenül a hegység karsztfor- ?mákban leggazdagabb területe. Nyugati határát a perm időszaki kvarcit homokkőből és Werfeni palákból felépülő Kismoma-hegység gerince képezi. A fennsík felszíne igen változatos: az enyhe lejtésű karrmezőket zsombolyokkal "megszórt" platók és dolinák követik. Tipikus karrmező található Móctelep (Câmp Moţi) mellett. A dolinák nagysága - a több négyzetkilométeres területűtől, mint amilyen a vaskohmezei (Câmp), uvalának is nevezhető medence, az alig 12 méteres (Neaga-mező) átmérőjűkig - igen változatos. A platókat változatossá teszik a Mihutia (1904) által zsákvölgyeknek nevezett deráziós, lefolyástalan völgyek sokasága.
2. ábra A Béli-hegység geomorfológiai viszonyai
Figure 2 Geomorphological conditions of the Béli Mountainsforrás: www.sci.u-szeged.hu Géczi Róbert
VISSZA AZ OLDAL ELEJÉRE
