Harruckernek és Wenckheimek
 
 
 

KEZDŐLAP / A CSALÁD TÖRTÉNETE

A Harruckern és a Wenckheim család története röviden

A Harruckern család története röviden

Doboz községnek a török kiverését követően első birtokosa a Harruckern család volt. Harruckern János György (1664–1742.) 1664-ben a Felső-ausztriai Schenkenfeldenben, egy takács fiaként született. Életpályája kitűnő példa arra, hogy egy polgár tehetséges sarja, mint az állami kormányzat hivatalnoka, milyen magasra emelkedhet. Valamint arra is, hogy a török kiűzése után a vagyonszerzésnek milyen lehetőségei voltak Magyarországon, s hogy ezekkel a lehetőségekkel az idegen hivatalnokok jól tudtak élni.

Harruckern János György huszonöt éves korában, 1689-ben kezdte az állam szolgálatát az Alsó-ausztriai számvevőségnél. Innen élelmezési biztosként került át a főhadbiztossághoz. A század utolsó éveiben az aradi vár erődítési munkálatainak ellenőrzésére vezényelték ki. Talán ekkor figyelt fel a vidék adottságaiban rejlő lehetőségekre.

1701-ben az itáliai hadszíntérre küldték, és onnan 1708-ban Belgiumba helyezték át, ahol öt éven át egyedül irányította a hadbiztosi hivatalt. 1710-ben az udvari kamarai tanácsosi rangot is elnyerte. Az 1715 és 1718 közötti török háborúban ő volt az élelmezésügy helyettes vezetője. Jó szakember lehetett, sikerrel vállalkozott arra, hogy 1716-ban megreformálja a császári sereg élelmezését. Reformjával jelentős megtakarítást ért el, melynek eredményeként III. Károly 1718-ban „ab Harruckern” előnévvel római szent birodalmi lovagi címet és címerhasználati jogot adományozott neki.

1719-ben, állami szolgálatának 30. évében, a kor szokása szerint kérte szolgálatai megjutalmazását. Bejelentette letelepedési szándékát Magyarországon, s ezért magyar földbirtokot kért: a budai hévíz malmot (a Császár Fürdő forrásaira épült) vagy pedig Békést, Csabát, Dobozt, Gellát, Gyarmatot, Gyulát, Körös-Ladányt, Öcsödöt, Szeghalmot, Vésztőt és pusztáikat. Jellemző a kor viszonyaira, hogy Bécsből egy budai malom (persze nem akármilyen!) értékesebbnek tűnt, mint egy egész megye. III. Károly 1719. július 29-én elrendelte a kért birtokok értékének megállapítását. Az összeírás azt 26530.-Ft-ban állapította meg. A kamara 1720. októberében vezette be Harruckern János Györgyöt. Honfiúsítását az 1722–23-as országgyűlés iktatta törvénybe 1722. március 28-án.

Harruckern János Györgynek, Békés megye újratelepítőjének arcképe.
A festmény megtekinthető Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban.

Harruckern János György 1729. február 10-én, megkapta a magyar bárói rangot, 1732. októberében iktatták be Békés megye főispáni tisztébe. A kétegyházi (Almásy család) és a szentandrási uradalom kivételével egyébként is az övé volt már az egész megye.

Birtokainak jó gazdája volt. Alapjában véve jobbágyvédő politikát folytatott, persze ha azt akarta, hogy frissen érkezett alattvalói ne álljanak tovább, nem is tehetett mást. Több évre szóló adómentességgel hívogatta a messze földről érkezőket. Az sem érdekelte, ha nem katolikus vallásúak. Arra viszont odafigyelt, az esetleges későbbi összeütközések elkerülése végett, hogy egy-egy településen ne keveredjenek a különböző népek fiai, illetve a különböző vallások követői.

Harruckern János Györgynek három leány és két fiú gyermeke volt:
1. Harruckern Franciska
2. Harruckern Johanna
3. Harruckern Mária Cecília, férje I. Wenckheim József Ágoston volt.
4. Harruckern Ferenc Domonkos (1696-1775). Nem volt fiú örököse, vele a báró Harruckern család férfi ága kihalt.
5. Harruckern József

Öt gyermeke közül Harruckern Ferenc Domonkos (1696–1775.) fia követte főispánságában. A betelepítések folytatásában ő is apja példáját folytatta. Harruckern János György lányai közül Harruckern Johanna Werdenburg József grófhoz, Harruckern Franciska Pechmann Lajos báróhoz, báró Harruckern Mária Cecília pedig I. Gróf Wenckheim József Ágostonhoz ment feleségül. Fiatalon elhunyt fiának, Harruckern Józsefnek de Hoche Jozefától maradt egy lánya: Borbála, akit gróf Siskovich József hadszertármester vett feleségül.

Harruckern János György másik fiának, Harruckern Ferenc Domonkosnak nem született fia, viszont két leánya igen: Mária Anna és Mária Jozefa. Két lánya közül Harruckern Mária Anna gróf Stokhammer József, Harruckern Mária Jozefa nevű leánya pedig gróf Károlyi Antal felesége lett. Harruckern Ferenc Domonkos halála után az örökösök úgy egyeztek meg, hogy az uradalmat felosztják. Végül ezt 1798-ig elhalasztották. Akkor öt részre darabolták a birtokot. Doboz a csabai rátába tartozott Mezőberénnyel és Kamuttal, valamint a gerlai, s részben a kondorosi, a szentmiklósi és csákói pusztákkal. Ezt Harruckern Borbála, özvegy Siskovich grófnő kapta meg. Nem sokáig élvezhette, ugyanis nagy adósságokba keveredve már ez év május 8-án el kellett árvereznie birtokát. Gróf Wenckheim Józsefné Grúber Terézia (1801-ben halt meg) vette zálogba őket, de soha nem váltották ki tőle.


A Wenckheim család története röviden
Wenckheim címer

A Wenck: birtok székhelyet, a heim: pedig oda valót jelent.

Akár a Harruckernek, a Wenckheimek is osztrák polgári család. A család a Németországi Hund törzsből származtatja magát. Az ősi fészek a thüringeni erdő mellett van.
Wenck Dániel 1559-ben I. Ferdinánd német-római császártól nemességet kapott. A XVI. században Wenck János apát volt, Wenck Henrik pedig a máltai rend nagymestere.
Wenck Ágoston szintén birodalmi nemességet, és "wenckheimi" előnevet kapott II. Rudolf római császártól.
Wenck Sebestyén tüzérségi főtiszt 1658-ban Győrben a török ellen harcolt. Utóda Wenck Kereszt János (1683–1711.) bölcsész és grazi orvos volt, Mária Terézia 1748. április 27-én lovagi címet adományozott neki és ezen a napon a Wenckheim családi nevet vette fel. Wenck Kereszt János fia, I. Wenckheim József Ágoston, birodalmi lovag, osztrák állami tanácsos, és korlátnok volt. Ő volt az I. Gróf Wenckheim József Ágoston. Ugyancsak állami szolgálatban, alsó-ausztriai kancellárként lett a nemesség megszerzője. Jó házasságot kötött, amikor 1730-ban feleségül vette az ugyancsak frissen nemesített Harruckern János György leányát, Harruckern Mária Cecíliát. 1748-ban, apósához hasonlóan, ő is megkapta a római birodalmi lovagi rangot.

Ebben a családban 3 gyermek született:
-
II. Gróf Wenckheim József (1733 – 1803. Bécs) altábornagy, bárói és grófi címet kapott,
felesége báró Grúber Terézia volt, aki 1801-ben halt meg,
-
Gróf Wenckheim György pap, főesperes. Ausztria legfelsőbb törvényszéki tanácsosa volt, és
-
Gróf Wenckheim Xavér Ferenc szintén katona, altábornagy volt. 1794-ben hősi halált halt.

A Wenckheim családfa bemutatása röviden
A kiválasztott képekre vagy nevekre kattintva a bővebb leíráshoz lehet tovább lépni.
II. Gróf Wenckheim József (1733 – 1803. Bécs)
III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.)
Özvegy Scherz Józsefné, született Müller Katalin (1791. augusztus 8. - 1872 október 9.)
Scherz Krisztina (1825. augusztus 8. Gyula – 1849. augusztus 31. Ókígyós)
Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 19. Ókígyós)
Gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Olaszország, Milánó – 1912. június 25. Szabadkígyós)
V. Gróf Wenckheim József "Józsi gróf" (1877. szeptember 24.– 1952. október 6. Algír, Birgadem)
Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs)
IV. Gróf Wenckheim József (1809. szeptember 9. Gyula – 1869. augusztus 26. Gyula)
I. Gróf Wenckheim Károly (1811. Buda – 1892. Gerla)
Gróf Wenckheim Antal (1813. Vöröskő – 1864. Bécs)
I. Gróf Wenckheim Rudolf (1814. Budapest – 1889. Budapest)
I. Gróf Wenckheim Dénes (1861. október 20. Bécs – 1933. Doboz)
Gróf Wenckheim István (1858 - 1923)



VISSZA AZ OLDAL ELEJÉRE


II. Gróf Wenckheim József (1733 – 1803. Bécs)

Édesanyja: Harruckern Mária Cecília
Édesapja: I. Gróf Wenckheim József Ágoston
Felesége: Grúber Terézia (akinek a nagyanyja báró Harruckern Johanna volt) ( ? – 1801)
Gyermekei: III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.), és Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs)

II. Gróf Wenckheim József (1733 – 1803. Bécs)
I. Gróf Wenckheim József Ágoston elsőszülött fia, aki katonai pályára lépett, s az altábornagyi rangig jutott. 1762 után 30 évig a Lattermann-gyalogezred ezredese volt. Különösen az utolsó török elleni háborúban, 1787–1790. között szerzett érdemeket. Szabács bevételénél már tábornokként vezényelte katonáit példás lelkesedéssel. Zimony és Belgrád ostrománál is kitüntetve magát, a háború végén altábornagy lett. 1776-ban osztrák bárói rangot kapott. II. József császár 1781-ben honfiúsította, amit az 1791-es országgyűlés érvényesített. 1802-ben megkapta az osztrák grófi címet is.
Nejét, Gróf Wenckheim Józsefné Grúber Teréziát (1801-ben halt meg) osztatlanul illette meg a Harruckern vagyon gyulai része.
Fia III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.) az idősebb, Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs) pedig az ifjabb grófi ág megalapítója lett!

III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.)

Édesanyja: Gróf Wenckheim Józsefné Grúber Terézia
Édesapja: II. Gróf Wenckheim József (1733 – 1803. Bécs)
Felesége: Scherz Krisztina (1825 – 1849.)
Gyermeke: Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 24. Ókígyós)

III. Gróf Wenckheim József Antal (1780–1852.)

II. Gróf Wenckheim József altábornagy és Grúber Terézia házasságából született 1780-ban Gróf Wenckheim József Antal, aki édesapja halála után 1803-tól Kígyós, Békés, Aradszentmárton, és Székudvar ura volt.
Három felesége volt: nemes Klempay Regina, Feicht Anna és ifjú Scherz Krisztina. Ketten utód nélkül, fiatalon elhunytak. A harmadik felesége, Scherz Krisztina (1825-1849.) szintén fiatalon meghalt. Ebből a házasságból egy gyermek született Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849-1924.), aki három évesen árván maradt, mivel először édesanyja Scherz Krisztina 1849. augusztus 31-én Ókígyóson, és édesapja 1852-ben Budapesten elhunyt. III. Gróf Wenckheim József Antal (1780–1852.) élete utolsó 3 évében sokat tartózkodott Budapesten, mert a nagy sorscsapás által okozott lelki terhet és a szerető kedvesének pótolhatatlan hiányát már nem bírta elviselni Ókígyóson.


Özvegy Scherz Józsefné, született Müller Katalin (1791. augusztus 8. - 1872 október 9.)

Scherz (Müller) Krisztina édesanyja, és III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.) kulcsárnője volt (összetett főnév, nőszemély, aki valamely nagyobb úri házak éléstárára ügyelt). Amikor tudomására jutott, hogy a 67 éves grófnak megtetszett az akkor még 22 éves fiatal lánya, és udvarolni is kezdett neki, akkor ő és a lánya azonnal felmondott a grófnál, és el is akarták hagyni a kastélyt. A gróf azonban felvéve díszmagyarját, szabályosan megkérte Scherz Krisztina kezét. Scherz (Müller) Katalin belegyezett a kissé furcsa frígybe.


Wenckheim József Antalné, született Scherz Krisztina (1825. augusztus 8. Gyula – 1849. augusztus 31. Ókígyós)

Édesanyja: Özvegy Scherz Józsefné, született Müller Katalin (1791. augusztus 8. - 1872 október 9.)
Édesapja: id. Scherz József (Scherz Krisztina születése előtt meghalt)
Férje: III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.)
Gyermeke: Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 19. Ókígyós)

Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina édesanyja volt. Ő volt az, aki megmentette a kígyósi, a békési, a székudvari, aradszentmártoni birtokokat, és ezzel az életével fizetett. Gyulán született 1825. augusztus 8-án. 1847. november 25-én feleségül vette az idős III. Gróf Wenckheim József Antal, 2 év múlva leányuk született, akit szintén Krisztinának kereszteltek. A kígyósi uradalmat nagy tragédia rázta meg, amikor 1849. augusztusában az ifjú grófnő 24 évesen -és 23 naposan- meghalt, árván hagyva kislányát aki akkor 132 napos, azaz 4 hónapos és 9 napos volt (9 nap + 31 nap + 30 nap + 31 nap + 31 nap = 132 nap)!! Az idős gróf nem tudta a nagy tragédiát feldolgozni, 3 évvel később ő is elhunyt. Gróf Wenkcheim Krisztina (1849-1924) élettörténete még 100 év múlva is nagy érdeklődésre tarthat számot. Férje Gróf Wenckheim Frigyes mellette futott be fényes karriert, s a megyénk is szegényebb lenne számtalan intézménnyel és a Wenckheim család is ekkor élte fénykorát. Krisztina jóindulatú, emberséges, gyengéd, szeretetreméltó egyéniségéről regék élnek még ma is. 8 éves korában fogadta az uralkodó párt, Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét, erre az alkalomra egy diadalkaput állítottak, melyen az uralkodópár üdvözlése volt felírva. Erzsébetnek, Sissinek később palotahölgye lett.

Sissi: Erzsébet Amália Eugénia (München, 1837. december 24. – Genf, 1898. szeptember 10.)


Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 19. Ókígyós)

Dédnagyszülei: I. gróf Wenckheim József Ágoston és Harruckern Mária Cecília (Harruckern János György leánya)
Édesanyja: Scherz (Müller) Krisztina (1825. augusztus 8. Gyula – 1849. augusztus 31. Ókígyós)

Édesapja: III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.)
Férje: Gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Milánó – 1912. június 25. Szabadkígyós)
Gyermekei: 7 gyermek (4 leány és 3 fiú)
     
Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 24. Ókígyós) Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 24. Ókígyós)
Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 24. Ókígyós)
Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 24. Ókígyós)
Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 24. Ókígyós) és egyik fia, Gróf Wenckheim László szerpel. Gróf Wenckheim László
Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 24. Ókígyós) és egyik fia, Gróf Wenckheim László szerpel. Gróf Wenckheim László

Ő és a férje tették igazán ismertté a Wenckheim nevet.
A grófnő teljes neve: Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina volt.
A keresztneve édesapja harmadik, második és az első feleségének a keresztneveiből származik.

Gróf Wenckheim Krisztina 1872. júniusában kötött házasságot első unokatestvéréhez, Wenckheim Frigyeshez (1842. október 20. Olaszország, Milánó – 1912. június 25. Szabadkígyós) ment férjhez.
A Wenckheim uradalom ebben az időben élte fénykorát:
1.
1874–79 között Ybl Miklós tervei alapján, a fiatal pár Gróf Wenckheim Frigyes és Gróf Wenckheim Krisztina megépíttette a szabadkígyósi (akkor még ókígyósi) kastélyt,
2.
1887-ben Meinig Artúr tervei alapján Budapesten a Wenckheim-palotát, azaz a mai Szabó Ervin Könyvtár épületét,
3.
Budapesten a Mányoki utca 3. szám alatti villát, amit a II. Világháború alatt bombatalálat ért, és ezért le kellett bontani. (A helyén építették fel a Magyarországi Finn Nagykövetséget.),
4.
és egy vadászkastélyt is. Közben a föld is gyarapodott, ez időben 100 ezer hold felett volt a családi birtok területe.

Wenckheim Krisztina grófnő abban az időben az ország leggazdagabb és legboldogabb mennyasszonya volt. A nászajándékát az árvaháznak ajándékozta. A gyermeknevelésen kívül számtalan hivatali elfoglaltsága volt a családnak és mindenkin igyekeztek segíteni. A házaspár 1884-ben Újkígyósnak eladta a község nyugati határában elterülő földingatlant, amit dohánykertészek béreltek. 1921-ben Krisztina Újkígyós községnek adományozta a Szent Imre telepet. A trianoni békediktátummal a román területen maradt a székudvari, szentmártoni, borossebesi márványbánya és uradalmak. Gróf Wenckheim Frigyes (a férj) 1912-ben, Gróf Wenckheim Krisztina 1924. szeptember 19-én halt meg. Ókígyóson a családi kriptában alusszák örök álmukat.

Gyermekei:
Wenckheim Krisztina Annamária Regina grófnőnek és Wenckheim Frigyesnek a boldog házasságukból 7 gyermek született (3 fiú, 4 leány). Ezek közül József örökölte a kígyósi kastélyt és birtokot. Az ő házasságából 2 gyermek született, Dénes és Krisztián. Dénes repülős zászlós 1943. decemberében Kijev mellett hősi halált halt, Krisztián, aki szüleivel Algírba menekült, 1923–1975-ig élt. Wenckheim Krisztiánnak két gyermeke él, Frigyes (1950–) és Alice (1953–) Frigyes Németországban él családjával, két gyermeke van, Denise (1986–), és Wenckheim Krisztián Tasziló (1988–) a kígyósi Wenckheim birtok örököse. A Wenckheim család a II. Világháború elől nyugatra emigrált, és szétszóródott a világban.

Életük során jótékony adományaik ma is példaként szolgálnak, amelyekről a teljesség igénye nélkül emlékezzünk: Gróf Wenckheim Krisztina grófnő esküvője emlékére 100 ezer forintos alapítványt hozott létre, a megyei árvaház építésére, ami Gyulán került megépítésre. Ez az épület is Ybl Miklós tervei alapján készült el, 1874. októberében birtokba is vették.


A Gyulai Nőegyletnek 45 éven át volt az elnöke. Havonta átlagban 80 személyt támogatott különböző összegű pénzekkel. Támogatta még az özvegyeket, betegeket, időseket, az iskolás gyerekeket ruházta, az idős szegény nők részére menhelyet hozott létre, amit Stefánia Menhelynek nevezett el. Krisztina grófnő 1919-ben megvásárolt egy házat, ott állították fel a népkonyhát. 1891-ben az árvaház részére 3 hektár kertet vásárolt. Az intézmény fennállásának 25. évfordulójára egy kápolnát építtetett. Az adományok sorából nem szabad kihagyni az 1857. évben a gyulai kórház ágyalapítványára adott 1500 forintot. A férj, Gróf Wenckheim Frigyes 1899-ben a kórház részére 1500 forintot adományozott. Emléküket a gyulai kórház falán egy márványtábla őrzi:


Fotó: Tuska János József (wenckheim.hu)


Gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Milánó – 1912. június 25. Szabadkígyós)

Édesanyja: Radetzky Friderika (1815. december 18. Bécs – 1866. január 6. Graz)
Édesapja: I. Gróf Wenckheim Károly (1811. Buda – 1892. Gerla)
Felesége: Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 19. Ókígyós)

Gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Olaszország, Milanó – 1912. június 25. Szabadkígyós)
"Gróf Wenckheim Frigyes 1842. október 20-án született Olaszországban, Milánóban, ahol atyja, I. Gróf. Wenckheim Károly, mint a Radetzky huszárok kapitánya élt nejével, gr. Radetzky Friderikával (Wenckheim Károlyné Radetzky Friderika), a híres táborszernagy leányával. Közép- és felsőiskolai tanulmányait Győrött, Budapesten és Pozsonyban végezte. Két évig joggyakornok volt a királyi táblán, majd 1866-ban ügyvédi vizsgálatot tett. Családi állása és jogi műveltsége a politikai élet szereplői közé vitte. 1878-tól 1881-ig Gyula város országos képviselője volt, 1884 óta pedig a boros-jenői kerületet képviseli, s a nemzeti párthoz tartozik.

A nyilvános pályáról gyakran haza szólítják folyton gyarapodó uradalmainak és főleg családjának érdekei, mert ő maga a fővezetője, s intézője mindennek, bár igen nagy és kipróbált tiszti személyzet foglalkozik a gazdaságokon, mely képes is, kész is volna őt a gazdálkodás gondjaitól megkímélni. Neki azonban nemcsak könnyítés nem kell, hanem egyre tűnődik, egyre tervezget, hogy hol és mit lehetne újra meg újra javítani s tenni a közjó előmozdítására.

Gróf Wenckheim Frigyes 1872-ben nősült meg. Unokatestvérét, Wenckheim Krisztina Annamária Regina grófnőt vette feleségül, azt a kiváló főúri hölgyet, akit sorsa már 3 éves korában árvaságra juttatott, de egyszersmind olyan gyámok kezeire bízott, kik a roppant uradalmak örökösét, "az ország leggazdagabb árváját" — mint akkor nevezték — a leggondosabb és legszebb sikerű nevelésben részesítvén, előmozdítóivá lettek annak, hogy a már természettől kiváló tehetségekkel és páratlan nemes szívvel fölruházott leányka mindjárt, mihelyt rendelkezési jogát gyakorolhatta, oly dúsan osztogatta jótékonysága áldásait minden szép és nemes czélra, hogy egészen magára vonta a közfigyelmet. Mikor pedig unokatestvérével, kihez a rokoni köteléken kivül a legnagyobb szeretet is csatolta, házasságra lépett: életének ezt a fontos eseményét azzal tette örökre emlékezetessé, hogy lakómegyéjét, Békést, egy százezer forintos alapítványú megyei árvaházzal ajándékozta meg, ezen kivül a magyar írók segélyegyletének 10,000, a pesti vakok intézetének, a váczi siketnémák intézetének és a békésmegyei közkórháznak 4—4 ezer forint alapítványt adományozott. Jótékony adományai nagy számából ezúttal még csak azt a nagy alapítványát említjük föl, hogy a Békésmegye székhelyén, Gyulán felállítandó gymnáziumra a király koronázásának 25 éves jubileuma alkalmából ötvenezer forint alapítványt tett, míg férje (1880-ban) 5000 forint ösztöndíjat alapított, melynek kamatja egy szegény jó tanulónak adassék."
Gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Olaszország, Milanó – 1912. június 25. Szabadkígyós)
 

Részlet a Vasárnapi Újság 1893. 37. számából. http://epa.niif.hu/00000/00030/02062/pdf/02062.pdf

Gróf Wenckheim Frigyes 1881. évi első félévi vadászati jegye


A következő vadászati információkat Kiss László ismerősöm kutatta fel a wenckheim.hu számára. Köszönöm a megtisztelő segítségét. (2015. október 16.)

„Méltóságos Gróf Wenckeim Frigyes nagybirtokos úr” 1881-ben, mint az ó-kígyósi kastély lakója, vadászatait a békés megyei terepen gyakorolta, évi 12 forint befizetése ellenében. Tíz évvel később, a borossebesi uradalom megvétele után már a saját Vadaskertjében vadászgat- hatott. (Kiss László)

„A kiskúti erdő volt az uradalom legszebb része, de egyúttal a legféltettebb is. Egy része – ma már nem tudnám megmondani hány hold – drótkerítéssel volt elkerítve. Itt volt az uradalom vadaskertje. Bár erdészet, s főleg a vadnak védelmet nyújtó remíz az alföldi birtokon is volt, tudtommal ez volt az egész Wenckheim uradalom egyetlen vadaskertje.
Kellett ez ide. Ha az osztrák-magyar monarchia császár királya a többi európai uralko- dókkal versenyezve utánozta az egykori napkirályt még azzal is, hogy vadaskertet tartott, csak természetes, hogy a mi grófjaink se lehettek meg nélküle. Nem is sejtem, mennyi pénzbe került a fenntartása évenként, de hogy jövedelmet aligha jelentett, abban nincs okom kételkedni. Nem volt elég az, hogy az itt élő nemes vadak biztonságban legyenek a bekerített területen. A szarvas és őz azok közé az állatok közé tartoztak, amelyek zavartalan helyen bárhol meg lehettek, mint ahogy a környéken is meg voltak. Az nem volt elég, hogy vér- felfrissítés céljából más területen befogott szarvasokat, őzeket, nyulakat hozattak, de olyan vad is kellett, amely ezen a vidéken nem volt. Dámvadakat hozattak távoli erdőkből, nagy költséggel, gondos állategészségügyi ellenőrzéssel. Az ott összefogott állatokat állatorvos vizsgálta meg, hogy a beteg állat már az új telepítésben ki legyen zárva a tenyésztésből. Aztán az állatok lehető kényelmes utazását biztosító láda ketrecekbe helyezték őket egyenként, és úgy rakták be a vasúti kocsiba és a Dunántúl nyugati sarkából átrakás nélkül zötyögtették végig Borossebesig.” (Banner János)

A következő információkat a vadászati jeggyel kapcsolatban Gyevnár Erika ismerősöm kutatta fel a wenckheim.hu számára. Köszönöm a megtisztelő segítségét. (2015. október 16.)

Wenckheim emlékkönyv: „Van egy 400 holdas vadaskert benépesítve dámvaddal és jelenleg kísérletezés végett néhány darab szarvassal, melynek első ivadékai igen szépen fejlődnek.” (Gyevnár Erika)


V. Gróf Wenckheim József („Józsi gróf”) (1877. szeptember 24.– 1952. október 6. Algír, Birgadem)

Édesanyja: Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849. április 21. Ókígyós – 1924. szeptember 19. Ókígyós)
Édesapja: Gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Milánó – 1912. június 25. Szabadkígyós)
Felesége: Gróf Wenckheim Denise (1898. szeptember 22. Szabadkígyós – )
Gyermekeik:
Gróf Wenckheim Dénes Marie Siegfried Josef (1921. szeptember 7. Budapest –) és Gróf Wenckheim Keresztély Frigyes Péter Pál (1928. június 28. Budapest –)
Testvérei: három lány és két fiú

Gróf Wenckheim József Karl Franz Maria 1877. szeptember 24-én született Ókígyóson. Édesanyja a gróf 47. születésnapja előtt 5 nappal hunyt el. Gróf Wenckheim Krisztina és Gróf Wenckheim Frigyes harmadik gyermekeként született, mint első fiúgyermek. Algírban, Birgademben halt meg 1952. október 6-án. Szolgálaton kívüli magyar királyi huszárfőhadnagy volt. 1920. október 23-án nősült. Feleségül vette Wenckheim Denise grófnőt, aki 1898. szeptember 22-én Ókígyóson született, és I. Gróf Wenckheim Dénes (1861. október 20. Bécs – 1933. Doboz) császári és királyi titkos tanácsos, és a magyar felsőház örökös tagjának, és Wenckheim Friderika grófnőnek a lánya volt.

A fenti szövegrészben azt írták anno, hogy gróf Wenckheim József "visszavonult gazdálkodni borosjenői birtokára". Helyesen ez a mondat így van: visszavonult gazdálkodni borossebesi birtokára. A két város mindössze 25 km-re van egymástól, és sokszor összekeverték már őket a különböző írásokban.

A helyesbítést köszönöm Kiss Lászlónak, aki a Képek és szemelvények Borossebes város múltjából című monográfia írója.

 

Érdekesség: V. Gróf Wenckheim József „Józsi gróf” (Szabadkígyósi ág) felesége, Gróf Wenckheim Friderika lánya (Szabadkígyósi ág), Wenckheim Denise grófnő volt. Vagyis a gróf felesége a gróf testvérének a lánya volt.


Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs)

Édesanyja: Gróf Wenckheim Józsefné Grúber Terézia
Édesapja: II. Gróf Wenckheim József (1733 – 1803. Bécs)
Felesége: Pálffy Borbála (1787 – 1862.)
Gyermekei: lejjebb olvasható

Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs)
Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót 1802-ben feleségül vette erdődi Pálffy Borbála grófnőt (1787–1862.), a család lassan elmagyarosodott. 1807-ben felosztották egymás között a Harruckern örökséget: Ferenc a gyulai részt kapta. A vármegyénél, majd a királyi illetve a császári kancelláriánál töltött be hivatalt. A gazdászszenvedély azonban visszacsábította Gyulára. Egyházak és iskolák létesítése és fenntartása érdekében több százezer forintot költött. Elaggott uradalmi tisztjeinek nyugdíjat biztosított, jobbágyai özvegyeinek, árváinak, kézi munkát nem végző nyomorultak ellátására alapítványt hozott létre.
III. Gróf Wenckheim József Antal (1780 – 1852.) halálát követően 1852-ben a gyulai uradalmat Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót négy gyermeke között osztották fel:
1.
IV. Gróf Wenckheim József (1809. szeptember 9. Gyula – 1869. augusztus 26. Gyula),
2.
Gróf Wenckheim Károly (1811. Buda – 1892. Gerla),
3.
Gróf Wenckheim Antal (1813. Vöröskő – 1864. Bécs) és
4.
  I. Gróf Wenckheim Rudolf (1814. Budapest – 1889. Budapest) (Dobozi uradalom).

1. IV. Gróf Wenckheim József (1809. szeptember 9. Gyula – 1869. augusztus 26. Gyula)

III. Gróf Wenckheim József Antal (1780–1852.) halála után Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót legidősebb fiáé, IV. Wenckheim Józsefé (1809–1869.) lett a uradalom. A megyegyűléseken a haladó eszmék diadalra jutásáért együtt harcolt a megye haladó nemeseivel. A kerületi táblának bírája volt, 1840-ben alispánságot vállalt. A Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésekor nagyobb összeggel segítette a szabadságharc diadalra jutását. A későbbi aradi vértanúk közül tíz tábornok utolsó kellemes perceit az ő vendégszeretetét élvezve tölthette el Gyulán. Bölcs higgadtság jellemezte. IV. Gróf Wenckheim József Gróf Niczky Máriával (18121837.) 1834-ben kötött házasságából két gyermek - Gyula (18351905.) és Stefánia (18371917.) - származott. 1838-ban, özvegysége második évében pribéri és vuchini Jankovich Stefániát (18141878.) vette feleségül. Folytatás itt...

2. I. Gróf Wenckheim Károly (1811. Buda – 1892. Gerla)

Édesanyja: Pálffy Borbála
Édesapja: Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs)
Felesége: Radetzky Friderika Alexandra (1815. december 18. Bécs – 1866. január 6. Graz)
Gyermekei: Gróf Wenckheim Frigyes, Wenckheim Matild, Wenckheim Géza, Wenckheim Anna, Wenckheim Borbála.

I. Gróf Wenckheim Károly Gerla birtokosa volt.

Egy kis előzmény: A kétszer megözvegyült Wenckheim (III.) József harmadik feleségét, Scherz Krisztinát romantikus körülmények között vette feleségül. A feleség anyja, Müller Katalin a gróf kulcsárnője volt. A 67 éves grófnak megtetszett a 22 éves fiatal lány, és udvarolni kezdett neki. Erre az édesanya és a lánya felmondott. A gróf azonban felvéve díszmagyarját, szabályosan megkérte Scherz Krisztina kezét. Az esküvőt 1847. november 25-én tartották meg, a házasságnak azonban nem örült mindenki a Wenckheim rokonságban, különösen a gerlai kastélyban lakó Wenckheim (I.) Károly vette zokon, ugyanis ő örökölte volna a hatalmas vagyont, ha örökös nélkül hal meg (III.) József. Dühében egy fekete koporsót küldött az esküvőre az új férjnek, azzal az üzenettel, hogy „Neked nem asszony, hanem ez kell.”. Jókai Mór „Egy magyar nábob” című regényében ezt az esetet is feldolgozta. Wenckheim grófnak hamarosan lánya született, a feleség azonban nem sokkal a szülés után elhunyt.


I. Gróf Wenckheim Károly fia, Gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Milánó – 1912. június 25. Szabadkígyós) volt Wenckheim Krisztina Regina Annamária férje. Felépítette a gerlai 37 szobás kastélyt 1854-1860 között Ybl Miklós tervei szerint, romantikus - koraeklektikus stílusban. Asszimetrikus, " U " alakú udvarának középtengelyében 1869-ben kápolnát is építtetett. Az udvart tiszafával ültettette körbe, és parkot is telepíttetett. A kastély mellé nagyméretű magtár épült, és tartozott hozzá egy szép pálmaház is.

Érdekesség:

Gróf Radetzky János József Vencel Antal Ferenc Károly (1766. november 2. – 1858. január 5. Milánó) osztrák tábornagy, aki a Trzebnitz nevű cseh kastélyban (tábori kerület) született. Neje Strassoldo Franciska grófnő (1779-1854) volt, akitől összesen 8 gyermeke született. Egyik lányát, Radetzky Friderika Alexandrát (1815. december 18. Bécs – 1866. január 6. Graz) Gróf Wenckheim Károly vette feleségül.

3. Gróf Wenckheim Antal (1813. Vöröskő – 1864. Bécs)

Édesanyja: Pálffy Borbála
Édesapja: Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs)
Felesége: Zichy Mária (1822. Bécs – 1881. Bécs)
Gyermekei:
-   Gróf Wenckheim Ilona
-   Gróf Wenckheim Mária
-   Gróf Wenckheim Sarolta (1863. március 05 Bécs – 1937 szeptember 15. Bécs) Nem született gyermeke.
- I. Gróf Wenckheim Dénes (1861. október 20. Bécs – 1933. Doboz), felesége Gróf Wenckheim Friderika volt,
    aki a Szabadkígyósi ághoz tartozott.
-   Gróf Wenckheim Ferenc
-   Gróf Wenckheim Henrik
-   Gróf Wenckheim István

Jobbára Bécsben élt. Zichy Mária grófnőtől (1822. Bécs – 1881. Bécs) született legkisebb fia: Gróf Wenckheim Dénes (1861. Bécs – 1933. Doboz) örökölte Dobozt nagybátyjától, I. Gróf Wenckheim Rudolftól.

Jelmagyarázat: = Nem született gyermeke.

4. I. Gróf Wenckheim Rudolf (1814. Budapest – 1889. Budapest)

Édesanyja: Pálffy Borbála
Édesapja:
Gróf Wenckheim Ferenc Szerafin Lipót (1785. Laibach – 1838. Bécs)
Gyermekei: nem alapított családot

Doboz birtokosa Rudolf lett. Ő a vérteseknél a századosságig vitte, de azután kilépett a hadseregből. Kortársai páratlanul jólelkű embernek tartották. Szenvedélyes vadászként a Károlyiak parádi uradalmában szarvastelepet létesített, s egy vadászkastélyt építtetett. Talán ez volt a dobozi előképe. Jó gazda volt, őt tartották a birtok kapitalista reformátorának. Az uradalom gazdasági ügyeit személyesen vezette. A kastély, a magtár építése, a vadaskert és az európai hírű versenyistálló létrehozása szintén az ő nevéhez köthető. Nem alapított családot, így 1883-ban unokaöcsére hagyta az 5784 hold kiterjedésű birtokot. Gerlán temették el, de 1916-ban áthozták holttestét a dobozi kriptába.


I. Gróf Wenckheim Dénes (1861. október 20. Bécs – 1933. Doboz)

Édesanyja: Zichy Mária (1822. október 12. Bécs – 1881. március 8. Bécs)
Édesapja: Gróf Wenckheim Antal (1813. Vöröskő – 1864. Bécs)
Felesége: Gróf Wenckheim Friderika (Szabadkígyósi ág)
Gyermekeik: Öt gyermekük született. Denise, Lajos, Cecília, és Friderika. Az elsőszülött gyermekük, II. Gróf Wenckheim Rudolf kétéves korában, 1899-ben sajnos elhunyt.

Egy 1896. január 5-én megjelent írás gróf Wencheim Dénes és Wenckheim Rika (Friderika) grófnő eljegyzéséről.

 
 

A lapban megjelent cikk szövege: Főúri eljegyzés. Gróf Wenckheim Dénes, a Magyar Lovasegylet igazgatósági tagja, a napokban jegyet váltott Wenckheim Rika comtessel (francia eredetű szó, kiejtése: kontessz), gr. Wenckheim Frigyes bájos leányával. A szép frigy alkalmából az üdv kívánatok ezre kereste fel a grófi családot, melyekhez mi is hozzájárulunk, kérve az égáldását a boldog jegyes párra.

Érdekesség: Gróf Wenckheim Friderika (Szabadkígyósi ág) - Wenckheim Krisztina lánya volt, tehát I. Gróf Wenckheim Dénes felesége a saját unokatestvérének a lánya volt. Tehát az unokatestvére egyben az apósa is volt.

Gróf Wenckheim Antal (1813. Vöröskő – 1864. Bécs) legfiatalabb gyermeke I. Dénes, aki nemcsak a vármegyében, de az egész országban elsőrangú szerepet játszik. 1861. október 20-án született. Bécsben. Bécsben nevelkedett, ott nőtt fel. Magyarországra hazatérvén hamar elsajátította a magyar nyelvet. Képzett gazda, a dobozi uradalomban működött Rudolf gróffal. Már ifjúkorában mint képzett gazda működött nagybátyja, I. Gróf Wenckheim Rudolf mellett. Töretlenül folytatta elődje munkáját. Merész, újszerű, és anyagilag mindig sikeres vállalkozásokba fogott. Jó érzékkel tudta kiválasztani gazdatisztjeit. Elve az volt, hogy minden vezető legyen szigorú, és igazságos. Országszerte elismert, zseniális gazda, aki megértette a kor intő szavát, és a régi gazdálkodási formát felváltotta a modern, reform gazdálkodással. Vállalkozó szellemű főúr, aki a vármegye és az ország közügyeit élénk érdeklődéssel figyelte, azok intézésében is részt vett. Wenckheim Dénes 1896-ban Ókígyóson feleségül vette Wenckheim Friderika (1873. május 22. Budapest–1957. Algír) grófnőt (az unokatestvérét), a pósteleki kastélyt később felépíttető Gróf Széchényi Antalné nővérét, tehát a hitvese az unokafivérének, Gróf Wenckheim Frigyesnek a leánya. 1896. február 17-én kötöttek házasságot, az ókigyósi kápolnában.

Elnöke volt a hosszúfoki Ármentesítő Társulatnak, tagja a vármegyei Közigazgatási bizottságnak, igazgatósági tagja a bécsi Zsoké-klubnak, a Magyar Országos Kaszinónak, a Békés vármegye Alkotmányvédő Bizottságának. Elnöke volt a Békés vármegyei Gazdasági Egyesületnek. Minta gazdasággá fejlesztette Békés megyei birtokait. A dobozi uradalomban 400 holdon holland és belga mintára világhírű veteményes öntözést honosított meg, a hozamot tízszeresre emelte. Szociális érzékenységét bizonyítja, hogy a dobozi és vésztői teljesen vagyontalan és bérletet sem tudó kisembereknek 600-600 összesen 1200 hold földet bocsátott évenként rendelkezésükre, alacsony bérleti áron. Az idős, munkaképtelen gazdasági munkások segélyezésére 12 ezer koronás alapítványt hozott létre, amelyet a község kezelt a vármegye felügyeletével a kamatokat évente rokkant munkásoknak osztották ki. Dobozon díszes kriptát, római katolikus templomot és iskolát építtetett. Bécsben híres versenyistállót is tartott, lovai derby győztesek voltak.

13 ezer holdas birtokából mintagazdaságot alakított ki. Dobozi uradalmában belterjes gazdálkodást vezetett be. Csatornát ásatva négyszáz holdat öntözött területté alakított, holland és belga mintára világhírű veteményes-öntözést honosított meg. Ezzel a föld hozamát tízszeresére emelte, amivel elérte azt, hogy egy hold bérlet biztosítsa a bérlő egész éves létminimumát. Addig Európa legnagyobb öntözött területe a Párizs melletti, száznyolcvan holdas rét volt. Nem akadt olyan szociálpolitikai akció, melynek éléről ne hiányzott volna. Elaggott, megrokkant gazdasági munkásai segélyezésére tizenkétezer koronás alapítványt hozott létre. Közel háromszázezer koronás költséggel díszes mauzóleumot, katolikus templomot és iskolát is építtetett. Ezért megkapta a pápai Szent Gergely rend nagykeresztjét, amit egyszerre legfeljebb harminc ember viselhetett. Nagy szerepet játszott a vármegye közéletében. A "darabolt" kormány idején Békés vármegye alkotmányvédő bizottságának volt a vezére. A megyei főbb tisztségeket viselők számára kiadott vadászati engedélyei is azt tanúsítják, hogy a vadászebédeken és a kastélybeli más alkalmakon döntöttek az igazán fontos kérdésekről. Elnöke volt a Békés Vármegyei Gazdasági Egyesületnek. Intézte a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat ügyeit. Vendégül látta birtokán első magyarországi tanulmányútja alkalmával a későbbi IV. Károly királyt. A dobozi kastély kibővítése is az ő nevéhez fűződik.

A főváros társadalmi életében tevékenyen részt vett: országos pénzügyi és a gazdasági ügyekben játszott komoly szerepet!

A Hazai Bank Rt., az Alföldi Cukorgyár Rt. és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatóságában tevékenykedett. Valóságos belső titkos tanácsos, a magyar főrendi háznak 1885 óta volt tagja.

Családi életének alakulása nem volt szerencsés. A gazdasági világválság nyomán (1929-1933-ig) élete utolsó öt-hat évében Dénes gróf anyagilag tönkrement!


Gróf Wenckheim István (1858 - 1923)

Édesapja: Gróf Wenckheim Antal (1813. Vöröskő – 1864. Bécs)

Földbirtokos, politikus. A nagylévárdi kastélyát festményekkel (részben saját készítésűekkel) és műtárgyakkal rendezte be.


Érdekesség:

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Fáy András – Mikszáth szerint „a nemzet mindenese” – kezdeményezésére 1839. december 30-án alakult és 1840. január 11-én már meg is kezdte működését, mint az első önálló magyar pénzintézet. Üzletkörét betétek kamatoztatása, váltókölcsönök és ingatlanokra kihelyezett jelzálogkölcsönök folyósítása képezte. 1845-ben az intézmény részvénytársasággá alakult, majd a kiegyezés után rohamos fejlődésnek indult. Nagy szerepet játszott a XIX. század végén erőteljesen megindult budapesti építkezések finanszírozásában. Takarékpénztári jellegét mindvégig megtartotta. Bevételeinek túlnyomó többsége kamatokból és szelvényjövedelemből származott. A takarékpénztárról alapítója könyvet is írt. Az intézmény 1948-ban állami tulajdonba került, majd felszámolták. Üzletágait az OTP vette át.



I. Wenckheim Világtalálkozó:

Kígyóson, (új, és ó!) az ősi birtokon 1997. augusztus 20-24-e között tartották az I. Wenckheim Világtalálkozót. A világtalálkozó ötletgazdája a szabadkígyósi Hankó József volt. Sok családtag hazajött, hogy megismerje eredetét, történelmét, sok családtag ekkor találkozott először egymással. Újkígyós önkormányzata ekkor posztumusz díszpolgári címet adományozott Wenckheim József Antalnak (1780-1852.), Újkígyós megalapítójának. Ő volt, aki 1815-ben meghonosította a dohánytermesztést a kígyósi pusztán. Ő maga is ide költözött, letelepített Szeged környékéről 100 dohánykertész családot, és ezzel elkezdődött Újkígyós története.

Források: CSABANET - Békés Megye Kulturális Portálja. Honlapja: http://www.csabanet.hu

A cikk webcíme: http://www.csabanet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=805

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990., Budapest Lexikon




VISSZA AZ OLDAL ELEJÉRE

Minden ami Wenckheim...