Wenckheim-kastélyok

Először egy olyan közismert házról beszélek, ami még jó állapotban van, és sokan látták is már.

Almásy-kastély, Gyula. A cselédszárnyat, avagy - korábbi funkciója szerint nevezve - a "vigadó-szárnyat" a város hasznosította napjainkig. Maga a kastély meg a megyéé volt, pontosabban a megye használta, mert a Wenckheim, majd Almássy-kastély egésze az ország, vagyis a Kincstár tulajdona. A vigadó-szárnyat a főépülettől egy úgynevezett huszártorony választja el, amelyet már korábban helyreállítottak. Van belőle még egy a kastély másik oldalán. Az az eredeti, földszinti része a törökkor óta áll. Az előbbit a szimmetria kedvéért építették a kastélyhoz. A kastélyt mindössze egy drótkerítés választja el az Almásyak korábbi kastélyparkjában kiépült városi fürdőtől. Ez a helyzet sem könnyítette meg a jó döntést: mi is legyen a nagy házzal? Különös az épületegyüttes sorsa. 1720 óta többször megépítették, átépítették, le is égett közben. A mai arculata tulajdonképpen 1803-ra készült el a Pesten is építő Czigler Antal tervei szerint. A Wenckheim lányok egyike (Wenckheim Stefánia Mária és gróf Almásy Kálmán) egy Almásy grófhoz ment férjhez, és innentől Almásy-kastély néven ismeretes Gyulán - a strandról is jól látható - kastély. A népszerű meleg vizű strand arra ösztönözte a megyei önkormányzatot, hogy lehetőleg idegenforgalmi hasznosítást szerezzen a hatalmas épületnek, ezért is kínálták 99 évre bérbe akár egy euroért is, csak csinálja meg valaki, használja ésszerűen, és persze építsen a bölcsőde helyett - amely itt foglalt helyet az Almásy-kastélyban - egy másikat, ahová a gyerekek elhelyezhetők. A ház természetesen műemlék, és bár használják, használták, tatarozásra szorul.

Van egy remek nagy terasz a stranddal ellentétes, a díszudvar felőli oldalon. A nagy terasz alatt van a főbejárat. Ha bemegyünk, rögtön feltűnik egy nagyon szép kovácsoltvas pincelejárat, ha jól emlékszem, Pétervására kastélyában láttam hasonlót korábban. Már a díszlépcsőházban is látszott jól, hogy mire használták a kastélyt. A csecsemőgondozáshoz sok minden hozzátartozik, nem biztos, hogy az álmennyezet és a neoncsövek is... De hát egyszer majd csak lekerülnek innen, ha a kastély új funkciót kap! Három évvel ezelőtt készítettem az eddig bemutatott felvételeket. Azóta újra és újra arra járva próbálom nyomon követni az eseményeket.

Egy évvel ezelőtt például azt láttam, hogy bontják az oldalszárnyat és eltűntek az ablakai. Most pedig, egy újabb félév elteltével az látszik, hogy a nagyjából lebontott cselédszárny falait visszaépítik, beton pilléreket kap, majd új födémet, és azt hallani, hogy a műemlékes előírásoknak megfelelően épül újjá. Ám a kincstár csak a szerkezeti megerosítéseket végezteti el, a belső kialakítás a majdani felhasználóra marad. Kitakarították a nagy pincét, ami végig ott húzódik az épületszárny alatt. Ez a turisztikai célokat szolgáló későbbi felhasználás számára újabb lehetőségeket nyit.

Mint minden jelentősebb kastélyhoz, a gyulai Almásy-kastélyhoz is tartozott sok kisebb-nagyobb különálló ház. A várral szemben áll az egykori fedett lovarda épülete. Egy évvel ezelőtti felvételemen még a műemlék táblán olvasható volt, hogy 1832-ben épült. Már akkor úszodaként működött, egy modernek nevezett tetőt kapott az eredetileg megépített helyett. Most az új, fából faragott lófejek már a megújult uszodára, avagy lovardára tekintenek, amelynek teljesen új teteje, ez a fából készült szerkezet sokkal jobban illik a klasszicista házhoz, mint a korábban modernnek tartott üvegépítmény.

Visszaépítették azt a karzatot, avagy teraszt, ahonnan korábban a lovardában gyakorló, vagy bemutatókat tartó lovasokat nézni lehetett és a faragott lófejek mellől nézhetik most a vendégek az úszó embereket. Meglepett, hogy a műemlék tábla nem kapott újra helyet a ház utca felőli homlokzatán A gyulai Wenckheim-Almásy-kastély sorsáról még nyilván majd sokat kell beszélni a jövőben.

Forrás: www.mtv.hu/