Wenckheim-kastélyok: Budapest
 
 
 
KEZDŐLAP / A KASTÉLYOK / BUDAPEST
A Szabó Ervin Könyvtár épülete, a volt Wenckheim-palota története

A Wenckheim-palotát, a több tiszántúli vármegyében 100.000 hold uradalommal rendelkező, és 3 vidéki kastélyt birtokló gróf Wenckheim Frigyes (1842. október 20. Olaszország, Milanó - 1912. június 25. Szabadkígyós) építtette családja pesti tartózkodására. Építkezésre alkalmas telket a Nemzeti Múzeum körül, az alig húsz év alatt felépült főúri palotanegyed nyugati peremén, a Reviczky és a Baross utca által határolt területen vásárolt. Wenckheim Frigyes gróf, a múlt századvég ismert arisztokratája, nagybirtokos, országgyűlési képviselő. A család ókígyósi kastélyát Ybl Miklós tervezte, pesti palotájuk építését pedig Meinig Artúrra, a főúri rezidenciák specialistájára bízták, mivel 1891-ben Ybl Miklós elhunyt.

  A Wenckheim-palota Mening Artúr életművének, s a hazai neobarokk palotaépítészetnek is egyik fő alkotása. A középső fogadóterem, az előcsarnok fölött és a főhomlokzati rizalit emeletén kapott helyet, miként a kastélyépítészetben szokásos. Két oldalán egy-egy budoár, jobbra az arany-, balra az ezüst szalon található. Ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára az 1904-es alapítást követően 1931-ben költözött jelenlegi épületébe, a Wenckheim-palotába. 1998-ig a főváros könyvtára - néhány felújítástól, átalakításoktól tekintve - változatlan körülmények között működött az egykori főúri palotában. 1998 és 2001 között megtörtént a Központi Könyvtár rekonstrukciója (Felelős tervező: Hegedűs Péter, MATESZ), amelynek során létrejött egy funkcióiban és szolgáltatásaiban korszerű nagyvárosi könyvtár. Beiratkozás nélkül az előcsarnokig juthatunk, ha többet akarunk látni be kell mennünk. Este különösen hangulatos a környék. Itt vehetjük szemügyre a szomszédban a megszépült Pálffy-palotát is, melyben a könyvtár zenei gyűjteménye kapott helyet.

Wenckheim-palota GPS koordinátái: N 47° 29,364' E 19° 03,847' 104 m



Szabó Ervin Könyvtár épülete, volt Wenckheim-palota
1088 Budapest, VIII. kerület,
Szabó Ervin tér 1.
+36-1/411-5000
Térkép
Képek a Wenckheim-palotáról


Impozáns látvány az eklektikus épület

  A Wenckheim-palota 1887-ben Meinig Artúr tervei szerint épült emeletes, eklektikus tömbje ma a Szabó Ervin Központi Könyvtár. Különös figyelmet érdemelnek az első emelet gazdagon aranyozott termei.

  Vonzza a tekintetet az ovális rizalit fölötti kupola és alatta a kocsifelhajtó a gyönyörű kovácsoltvas kapukkal. Az utóbbi 1897-ben készült, Jungfer Gyula munkája.

  A főváros 1926-ban vette meg palotát, ekkor alakították itt ki a könyvtárat, amit a reformer politikusról, Szabó Ervinről (1877-1928) neveztek el, aki az első igazgatója volt.

  1998-2001 között felújították az épületet: hozzácsatolták a Reviczky utcai oldalon épült XIX. századi egykori lakópalotát, a Baross utcai oldalon pedig építettek egy új nyolcszintes irodaházat. A három épület találkozásánál a régi szerkezeti elemek közé csúsztatták be az új lépcsőházat, ami így szerves egységbe olvasztja a könyvtár részeit.

  Az új könyvtár központja így az átriumos belső udvar lett, amit üvegtetővel fedtek le. A látvány fentről, az olvasói területekről is különleges: izgalmas madárperspektívából figyelhetjük meg a kőburkolat mintázatát.

  A lakóház nyitott belső udvarán, a gyerekkönyvtár bejáratánál alakították ki a sárkányos játszóudvart, két hatalmas plasztikával.

  A Wenckheim-palota belső tereit eredeti pompájukban állították vissza: eltávolították a cédulakatalógus szekrényeit és a polcrendszer egy részét, így megint látható az egykori bálterem káprázatos tükörfala!

A fővárosi könyvtár főépülete az egykori Wenckheim-palota
(Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

  Építtetője Wenckheim Frigyes gróf (1842-1912), a múlt századvég ismert arisztokratája, 120 000 holdas nagybirtokos, országgyűlési képviselő. Feleségével, Wenckheim Krisztinával nagyszabású jótékonysági akciókat folytatott, jelentős építtető volt. Ókígyósi kastélyukat Ybl Miklós tervezte, pesti palotájuk építését pedig Meinig Artúrra, a főúri rezidenciák specialistájára bízták.

  Az 1887-ben megkezdett építkezés helyszíne egyszerre szokatlan és érthető. Szokatlan azért, mert a hegyesszögben összefutó Baross és Reviczky utca sarka látszólag nem alkalmas monumentális palotának, logikus azért, mert a hely része - még ha a széle is - az ekkorra már kifejlődött mágnásnegyednek.

  A Belső-Józsefvárosban, a Nemzeti Múzeum háta mögött az 1860-as évektől kezdődően épült ki a palotanegyed, a pesti Faubourg St. Germain. A főleg neoreneszánsz, később neobarokk stílusú épületeket a legnevesebb arisztokrata családok számára emelték, a legtöbbet az 1870-80-as években.

  A szászországi származású Meinig Artúr (1853-1904) egy itteni palotaépítkezés kapcsán került Magyarországra, s telepedett le. Hamarosan a magyar arisztokrácia kedvelt építészévé lett, féltucatnyi kastély mellett mintegy 20 jelentős palotát, székházat és reprezentatív bérházat emelt. A Wenckheim-palota mellett legismertebb alkotása a Stefánia úti Park-club.
Drezdai tanulmányai, ottani és bécsi tapasztalatai szinte predesztinálták arra, hogy a barokk stílushoz vonzódjon, ami megbízói zömének is megfelelt.

A Wenckheim-palota Wenckheim Frigyes gróf (1842-1912) életművének tekinthető, s egyben a hazai neobarokk palotaépítészet is egyik fő alkotása is.

A trapéz alakú teleknek a legkeskenyebb oldala néz a Kálvin tér felé. Mivel ez a fő nézet, itt kellett kialakítani a főhomlokzatot. Meghatározó motívuma a félkör alaprajzú, pavilonszerű, magastetős középrizalit, amely az utcakép domináló eleme. Földszintje három nagy íves nyílással áttört kocsiáthajtó. Itt van a palota főbejárata. Egy további kapu- a jelenlegi olvasói bejárat - a kétemeletes Reviczky utcai oldalhomlokzaton nyílik. A palota egyébként egyemeletes, de emelt földszintje és nagy belmagassága miatt magasabbnak hat.

  A homlokzatok teljes egészében kőből készültek és - a főhomlokzatot kivéve - aránylag egyszerűek, csak a nyílás-keretelések díszítik őket. A rizalitot pilaszterek tagolják, a főpárkányt a Wenckheim-címer, a kupolaszerű tetőidom csúcsát pedig kilencágú korona ékíti. Különösen díszesek a kocsiáthajtó vaskapui és rácsai, előrevetítik az épületbelső gazdag kialakítását.

A főkapun át az előcsarnokba jutunk, ahol a boltozatot hordozó négy díszes oszlop között márványlépcső vezet a magasföldszintre. Indításánál márványputtók tartotta kandeláberek állnak. A magasföldszinten rövid vesztibül után a háromkarú főlépcső következik. Alsó karját szokatlan kariatidák, szakállas törpék tartják. A lekerekített sarkú téglalap alaprajzú lépcsőháznak nemcsak rokokó díszítése, ablaktalan oldalfalainak lugast idéző ornamentikája kelt barokk atmoszférát, hanem a tér- és a fényhatás is: az üvegezett felülvilágítón beáradó erős fény. A lépcső a pihenőnél kettéválik, majd ellenkező irányban folytatódik, hogy karjai a vesztibül feletti erkélyen ismét egyesüljenek. Az itteni előtérből három irányba nyílnak ajtók.
A középső a fogadóterem, az előcsarnok fölött és a főhomlokzati rizalit emeletén kapott helyet, miként a kastélyépítészetben szokásos. Két oldalán egy-egy boudoir, jobbra az arany-, balra az ezüst szalon található. Utóbbiból - már a Baross utcai oldalhomlokzaton - a kis táncterem nyílik, amely mögött a nagy táncterem helyezkedik el. A kettő közötti karzaton volt a zenekar helye, amelyik innen mindkét irányba játszhatott. A nagy táncterem új léptéket jelent az előzőekhez képest, mind méretében, mind a díszítés gazdagságában. Itt nincsenek nagy, sima felületek a faltagoló stukkókeretekben, az ornamentika a tagozatokat és a mennyezetet egyaránt elborítja, csak a lábazat felé csendesedik kissé. A hosszoldalt az ablakokkal szemben három hatalmas nyílás töri át, mögöttük a teret tágító nagy tükrök vannak a folyosón, mely eredetileg a táncosok pihenésére szolgált.

  Eltérő karakterük dacára az eddigi termek egységes stílusúak voltak, a XVIII. század barokk palotáit idézték. A nagy táncterem mögötti egykori ebédlőterem az U alakú teremsor átellenes végén, s a grófnői boudoirból nyíló dohányzó kiképzése eltér ezektől.

Falaik és mennyezetük faburkolatos, színhatásuk sötét, ami erős kontraszt a szomszédos termek fehér-arany színvilága után. Az ornamentika itt is roppant gazdag, de nehézkesebb, súlyosabb, mint amott. Az egykori dohányzó karzatára fa csigalépcsők vezetnek föl.

  A dísztermek sorához mára eredeti állapotukban fenn nem maradt enteriőrök csatlakoztak: az ebédlőteremhez további kisebb étkezők, a dohányzóhoz a grófnő privát helyiségei. A gróf lakosztálya a földszinten helyezkedett el.
A hátsó szárnyban, illetve a második emeleten a személyzet lakóhelyiségei, illetve a konyha és egyéb kiszolgáló funkciók kaptak helyet.

  A Wenckheim-palota a neobarokk palotaépítészet remeke. Tervezője ügyesen használta ki a kedvezőtlen telekadottságokat, s élt a bőkezű építtető adta lehetőséggel. Gazdagon díszített palotáján a külsőt drezdai barokk, a belsőt XV. Lajos-stílusban tervezte, összhangban egymással. 1889-es megnyitása óta az egyik legszebb palotaként tartották számon. Tánctermeiben egyszerre ötszázan fértek el, tágassága és gazdagsága udvarképessé tette: az uralkodó is megfordult itt. Az építtető, Wenckheim Frigyes (1842-1912) halála után a palota másfél évtizedig a család tulajdonában maradt. Wenckheim Krisztina grófnő halálát követően (1924. szeptember 24. Ókígyós), 1926-ban adta el a Wenckheim család a fővárosnak.


1919.
  A Magyar Tanácsköztársaság idején (a Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-étől 1919. augusztus 1-jéig tartott) az épületet kisajátították, előbb az asztalosok szakegylete, majd a proletár múzeum számára. Egy időre a Budapestet megszálló román hadsereg foglalta el, majd politikai pártok (később újságírók és művészek) klubja működött az épületben.

1920-1925.
  A Magyar Tanácsköztársaság bukása után újra a Wenckheim család tulajdonába került vissza.

1926.
  1926-ban került szóba, hogy az eladásra szánt épületet a Fővárosi Könyvtár számára megvásárolják, melynek tervezett palotája az I. világháború miatt nem épülhetett meg.

1927.
A palota e célra való alkalmasságát sokan vitatták, de a főváros 1927-ben megvásárolta az épületet.

1931.
  Az átalakítás négy évet vett igénybe, a könyvtár 1931-ben nyílt itt meg. A reprezentatív térsort lényegében változatlanul hagyták, a raktárakat és a munkaszobákat a lakó- és kiszolgáló helyiségek helyén alakították ki.
  A nagy táncteremből lett az olvasóterem, az ebédlőből a folyóiratterem, a kis táncteremből a katalógus-, az ezüst szalonból a referenciaterem. A fogadótermet először kiállítóteremnek rendezték be, az arany szalont a Budapest Gyűjtemény, a dohányzót a Keleti Gyűjtemény kapta. Az átalakítás ezekben a helyiségekben elsősorban az enteriőrökbe illő bútorzat elhelyezését jelentette, amit különösen a folyóiratteremben sikerült a régi faburkolathoz illeszkedően megoldani.

1927-1998.
  1998-ig a főváros könyvtára - néhány felújítástól, átalakításoktól eltekinve - változatlan körülmények között működött az egykori főúri palotában.

1998-2001.

  1998 és 2001
között megtörtént a Központi Könyvtár rekonstrukciója, amelynek során létrejött egy funkcióiban és szolgáltatásaiban korszerű nagyvárosi könyvtár. A Központi Könyvtár rekonstrukciója.

Forrás: FSZEK

A Fővárosi Wenckheim Palota
(Fekete J. Csaba)

  A palota építtetője gróf Wenckheim Frigyes volt (1842-1912.). Az építkezést 1886-ban kezdték meg, és 1891-ben fejezték be. A fényűző eklektikus főúri palota tervezője Meining Artur (1853-1904.) , német származású építész. 1926 végén a Főváros megállapodott az épület megvételéről az örökösökkel. A könyvtárrá történő átalakítási munkák 1927-től 1931-ig folytak. A Wenckheim-palotába történt 1931-es beköltözés óta a palotában átfogó rekonstrukció nem volt. Az eltelt évek állománygyarapodása a helyhiányt nyomasztóvá, az állomány hozzáférhetőségét nehézkessé, a lehetséges szolgáltatásokat korszerűtlenné tette.

  1995. októberében a Fővárosi Közgyűlés a FSZEK kezelésébe adta az ún. Pálffy-palotát, mely a FSZEK-al közvetlenül szomszédos (Ötpacsirta u. 5.). A MATESZ tervező iroda (vezető építész tervező Hegedűs Péter ) elkészítette a Pálffy-palota rekonstrukciójának és átalakításának terveit a Zenei Gyüjtemény és a könyvtári irodák egy része céljára és a kivitelezési munkák 1998-ban befejeződnek.  E lépés meghatározó jelentősségű volt, mert - mint az épületegyüttes negyedik épülete - biztosítja a központi könyvtár rekonstrukciójának és bővítésének feltételét jelentő kubatúrát.

  Mindezen előzmények 1997 elején aktuálissá tették a FSZEK központi könyvtára bővítésének és rekonstrukciójának alapját jelentő szakmai program elkészítését. A Papp István foigazgató-helyettes által kidolgozott szakmai program alapján 1997-ben Hegedűs Péter építész vezetésével a MATESZ tervező iroda építési engedélyezési tervet készített, melyre az Országos Muemlékvédelmi Hivatal 1997 októberében adott építési engedélyt. A tervezett fejlesztéshez a Magyar Állam céltámogatást biztosított, igy 1998-ban megkezdődhetett a kiviteli tervek készítése, és még ebben az évben a Baross u. 18. alatti  új épületrész alapozása is elkészült. Az építkezés azóta -a könyvtár üzemelését lehetové tevo ütemekre bontva- folytatódik. Az első, meghatározó ütem ünnepélyes átadására 2000. november 15-én került sor, és november 20-tól a könyvtár a közönség számára is nyitva áll. A palota műemléki tereinek restaurálásával 2001 decemberére a teljes beruházás befejeződik, melyhez -a Főváros igérete szerint- a Reviczky u. forgalomcsillapított térburkolatos átépítése is kapcsolódik.

Forrás: www.epiteszforum.hu, www.arch.eptort.bme.hu (Fekete J. Csaba).

Egy kis érdekesség:

Wenckheim Villa a Gellérthegyen

Budapest, Kelenhegyi út 20.

Egy fénykép a villa udvaráról:

Az eredeti fénykép a wenckheim.hu tulajdonában van.
A fenti kép az eredeti fénykép digitális változata.

Onni Talas Finnország magyarországi nagykövete kezdetben a Gellért Szállóban lakott, majd 1934 márciusában beköltözött a Wenckheim örökösöktől bérelt, Budapest, Kelenhegyi út 20. szám alatti villába. 1939 januárjában a finn állam 490.000 eurónak megfelelő összegért megvásárolta az épületet. Emlékirataiban Onni Talas a következőt írta: "... mondhatom, hogy aligha van Finnországnak még egy ilyen szép követsége, mint ez a gellérthegyi villa a gyönyörű termeivel, lépcsőivel és a palotába illő szalonjaival."

A harcokban a követség épületét feldúlták és kirabolták. Mikor az oroszok tudomására jutott, hogy az épületben németek tartózkodnak, tűz alá vették. Január végén szovjet csapatok szállták meg az épületet és elvittek a megmaradt értékeket. Az épületben a legnagyobb kárt azonban a bombázások tették, különösen a háború végén becsapódott gyújtóbomba, amely a ház belsejét teljesen kiégette csak a csupasz falak maradtak állva.

Forrás: http://www.finland.hu/public/default.aspx?nodeid=39320&contentlan=28&culture=hu-HU

A háború végén súlyos bombatalálat érte a házat, és olyan súlyosan megrongálódott, hogy a finn állam kénytelen volt meghozni a döntést: lebontják. Ez az 1980-as években valósult meg. Olyan erős épület volt, hogy csak a második robbantás után dőlt össze teljesen.

Minden ami Wenckheim...